Fénylik a táj, mint arany rét,
Sépia ködben úszik a lét.
Házik sorban, mint kis álom,
Víz tükrén a felhő lágyan áram.
Út kanyarog, mint álom szőtt,
Fák között az idő halkan nőtt.
Csendes mező, vízparti lágy dallam,
Szívembe íródik a táj minden árnyam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése