Az Almáspatak születése.Egy nyári délelőttön a napfény aranycsíkokat rajzolt a vízre. A patak csendesen kanyargott a dombok között, mintha álmodna. A parton álló vadalmafa ágai nehézkesen hajoltak a víz fölé, rajtuk piros gyümölcsök, mint apró lámpások.
A legszebb alma ekkor megmozdult, elvált az ágtól, és egy halk csobbanással beleesett a patakba. A víz elkapta, vitte tovább, forgatta, ragyogtatta a napfényben. Az emberek, akik látták, mosolyogva mondták:
„Nézd csak, viszi a víz az almát — legyen hát ez **Almáspatak**!”
Azóta, ha a nap megcsillan a vízen, mintha egy piros alma úszna rajta, emlékeztetve mindenkit arra a pillanatra, amikor a patak nevet kapott.
---
Az Almáspatakneve 1009-ben a Szent István királynak a pécsi püspökséget alapító oklevelében olvasható először.
