A kis utca ködén át lop a vágy,
szívem veled dobban, nincs már állás, állj.
Padok árnyai közt forró csók remeg,
múlt és jelen itt összeér, nézd, intek.
Köved koppan, lépteim ritmusra száll,
hangod a fülemben, minden szó csak talál.
Fák között a szél hozza a neved,
szemedben a vágy örök tűzként terjed.
Eresz alatt eső koppan, csobban,
titkunk minden cseppben moccan, dobban.
Lámpafény táncol, árnyék játszik, villan,
melletted a világom újra megpattan.
Régi kertekben a nevetés él,
utcák szélén minden emlék felém kél.
Kezed a kezembe simul, forró ígéret,
minden sötét zug a mi titkunkat őrzi érett.
Padok között árnyak suttognak, hallod,
szívünk ritmusa ködben dalol, hallod.
Minden kanyar, minden lépés hozzád vezet,
itt a szerelem nem halványul, nem feled.
Az ablaküvegen esőcseppek futnak,
mint a csókunk, amiket a múlt visszaadott, kuncognak.
Az éjben a fények halványan pislákolnak,
de a szemedben a vágy lángja villámlanak.
A kis utca fala halkan mesél rólunk,
minden járda, minden pad a vágyunkhoz szólunk.
Szívünk összeér, mint régi kövek és a sár,
itt a szerelem örök, és minden titkunk vár.
