Részeg Ricsaj Zöcske Porán

 Zöcske-telepen este lett, a kocsma előtt csend se lett – csak csengő-bongó, tántorgó dal, meg négy jóember, ki „józan” alig marad.

A „KOCSMA” tábla félrebillen, mint kalap részeg fejen, s a négy munkás úgy dülöngél, mintha ringlispílre menne épp. Lépnek jobbra, lépnek balra, egyik majd’ a sárba halna, másik dalol nagy komolyan: „Én vagyok itt a főparancsnok, komám!”

Csakhogy jön az utca porán egy kendős asszony kosárral, s mellette egy birka béget – nem kér bajt, csak békességet. De a négy fickó nagy hevében, bor-gőzös hősi kedvében, hadonászva, csapkod, toppan – s máris kész a falusi botrány-roppan.

Az asszony mondja: „Hé, el innen!” – s hangja csattan, mint ostor kint fenn. A birka néz, mint bölcs filozófus: „Ez itt nem cirkusz, csak túl sok lókusz.”

Ám a négy legény nem tágít, kótyagos és kissé ágít, míg a porban fel nem tűnik két csákós rend, kik nem ülnek. Jönnek gyorsan, mint a szél, csizmájuk dobban, föld remeg. Egyik kiált: „Na, elég volt!” – s már nem oly nagy a legényi torok.

Szétszéled a nagy vitézség, mint kártyavár, ha jön a vég. A bor helyére józan félsz, s a hősökből halk egér lesz.

Így lett vége a nagy hepajnak, csattanásnak, kocsmai zajnak. Zöcske-telep újra csendes, csak a birka béget rendes.

S ha kérded, mi a tanulság, mit súg e rímes falusi újság:
ki sokat iszik, sokat billeg –
de a törvény gyorsan kivilleg. 😄