Itt áll ez a kereszt csendben, a fák és bokrok ölelésében, mintha egy évszázad történetét őrizné. Köveit megkoptatta az idő, de az emlékezetet nem tudta elhalványítani.
Egy ember emlékére emelték, aki elindult a háborúba, és soha nem tért vissza szülőföldjére. Auguszt Keresztély neve ma már csak régi iratokban és a családi emlékezetben él, mégis itt, ezen a helyen továbbra is jelen van. Nem ismert sír őrzi földi maradványait, de ez a kereszt jelképes nyughelyévé vált azok számára, akik szerették és soha nem feledték.
Testvére, Auguszt Antal, évtizedekkel a tragédia után is fontosnak érezte, hogy emléket állítson neki. Ez a kereszt nem csupán egy kőből faragott alkotás, hanem a testvéri szeretet, a családi hűség és a hit maradandó jelképe. Arról mesél, hogy vannak emberek, akiket az idő múlása sem tud kitörölni a szívekből.
Ahogy a szél végigsuhan a lombok között, mintha a múlt hangjai szólalnának meg. Egy eltűnt katona emléke, egy család fájdalma és reménye, valamint az a hit, hogy akikért imádkozunk és akiket szeretünk, soha nem vesznek el végleg.
Hajtson fejet minden erre járó e néma emlék előtt. Mert nemcsak egy ember történetét őrzi, hanem mindazokét is, akik a háborúk viharában tűntek el, és akiknek emléke ma is él szeretteik szívében.
Nyugodj békében, Auguszt Keresztély. Emlékedet őrzi a család, őrzi ez a kereszt, és őrzi az utókor tiszteletteljes emlékezete.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése